megmindignemfelejtettelekel

Elmesélem neked. Nem lesz, kellemes szóval kérlek, úgy olvasd a sorokat, hogy ne éld bele magad a helyzetbe. Ne akarj azonosulni a szöveggel. Csak olvasd és értsd meg. A gondolatok cikáznak a fejedben. Nem vagy képes egy adott témára gondolni. A fejed hirtelen megfájdul. Egyik pillanatról a másikra. Ülsz egy helyben, csöndben, vagy bárhol, még akár egy zajos szobában is lehetséges. Vegyünk most egy csendes helyet. Talán egy szobát. Az ágyadon ülsz. A külvilág egészen távol, mintha egy kis burokban lennél. Arcodon csak tompa érzelmek látszódnak, csak üres szemmel ülsz és bámulsz előre. A mellkasodat valami nyomja belülről. Mintha a levegő beszorult volna. Egy picit fulladozó érzés. A torkod elkezd kaparni, de szinte észre sem veszed. A szemed vészesen kiszárad. Pislogsz és elkezd fájni. Erőd sincsen a síráshoz. Egyszerűen nem jönnek a könnyek, túl sokat adtál már ki magadból, és úgy érzed már nincs mit. A karod ezerszer nehezebb, ezért az öledben pihen. Összekulcsolod, mintha attól félnél, hogy bármikor széteshet. Nehéznek érzed a levegővételt. Már eléggé rosszul érzed magad, vagy még folytathatom? Ez után úgy gondolod, hogy kezdened kéne valamit magaddal. Kimész a konyhába. Mit csinálsz? Teát, vagy kávét. Amelyiket jobban szereted. A kezed remeg és fáj. Berakod a vizet a mikróba, hogy felmelegedjen. Közben a pultra támaszkodsz, és lassan elkezdenek csorogni a könnyek az arcodról. Azt hiszed, hogy végre jobban leszel, mert sikerült elérned, hogy sírj. De nem vagy képes abbahagyni. Majd elismétled magadban a helyzetet, a mondatokat, ami kiváltotta ezt a helyzetet. Próbálod átrágni a dolgokat. Nem megy. Túlságosan fáj a fejed. A mikró pittyeg, és az italod elkészült. Leroskadsz az egyik székre. Forró, még se érzed annak. Marja a torkod, de így legalább nem érzed a kaparást. Enyhül a fulladás. A mellkasod már nem nyomja olyan erősen semmi. Iszod tovább az italt. És végre kezd kitisztulni a fejed. Erőt veszel magadon, megfogod a telefont és megnézed írt-e. És írt. Újra összezavarodsz. De csak egy pillanatra. Most már teljesen magadnál vagy. És eljött a pillanat, hogy érzed. Érzed a fájdalmat. Szétárad benned és most már nem csak a puszta ürességet érzed legbelül. Hanem azt a kínzó fájdalmat. Ami fel tud emészteni. Aztán hirtelen valami bekattan…